|
Betűmetsző / Font Cutter
(Tisztelet Szántó Tibornak / Homage to Szántó Tibor )
Kooperációs kés, melynek az a története, hogy Kilden megtervezte a nagyszerű "Fat Boy" névre keresztelt kiskését, amelyekből egy pengét átadott nekem egy majdani késhez "alapjaként".
A kés megrendelője ("opcionális tulajdonosa", inspirálója...), először Kildent kereste meg egy Fat Boy vételi szándékával, azonban Zoli elmondta neki, hogy a legyártott kések pillanatnyilag elfogytak... Viszont van nálam egy kooperációs késhez átadott ilyen penge - keressen meg, hátha sikerül megegyeznünk valamiben...
A megkeresésre elmondtam, hogy szívesen készítek Kilden Fat Boy pengéjére építve egy kést - feltéve, ha sikerült találnunk olyan "központi elemet", ami nekem is felkelti az érdeklődésemet. A tapogatózó egyeztetések során pedig fel is bukkant ez a téma: mégpedig a betű, a tipográfia, mely iránt a megrendelő lelkesen érdeklődik, illetve professzionális szinten műveli is ezt a nemes szakmát.
Tőlem sem áll távol sem a betűk szeretete, sem a tiográfia tisztelete, ezért nagy örömmel vetettem bele magam a munkába.
A tipográfiáról, mint tudományról és művészetről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tipográfia olvasható egy rövid összefoglaló.
Kevesen tudják, de a tipográfia is azon területek közé tartozik, ahol a magyar művészek/szakemberek - már igen régen - világviszonylatban isaz élvonalba tartoznak.
Az egyik zseniális alkotó volt közülük a nem régen elhunyt Szántó Tibor mester, aki tevékenységével sok tekintetben újraértelmezte, megújította a tipográfiát, tevékenysége pedig az egész "fejlett világban" éreztette (és érezteti ma is...) hatását.
Szántó Tiborról itt: http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/szanto_tibor olvasható pl. egy kicsit részletesebben.
Mivel régóta nagy tisztelője vagyok, a kést az ő sajátos "emlékművének" is szántam.
A penge 6 mm vastag Rigor / A2, 59 RC. A felület betűkből álló mintázatát egy hosszadalmas és bonyolult eljárással értem el: 7-8 fázisban, újra és újra maszkolva, különböző savakkal marattam, ill. közben két különboző összetételű hidegbarnító szerrel kezeltem ("színeztem"). A vegyszereket ecseteléssel hordtam fel, az "irizáló" összhatásban az ecsetvonások irányának is szerepe van.
Az eredmény egy damaszk pengére hasonlító, mélymaratott mintázat lett, mely hosszú távon is tartósan megmarad a pengén, jól ellenáll a fizikai és kémiai hatásoknak, (Az egyes maratási fázisok mélysége bőven meghaladja pl. az általánosan használt lézergravírozásokét.)
A markolathájak esetében is betűkből indultam ki. Egy rendkívül szívós és kemény, iroko fa alapra (melyre elsősorban a dilatációs feszültségek levezetése, elnyelése miatt volt szükség) abachi és mahagóni "mozaik" került, amit lombfűrésszel vágtam ki. A fűrészelés nyomait helyenként szándékoltan meghagytam, így imitálva a szerkesztő vonalakat.
Mivel a kés markolata elég rövid, így kapott egy bőr fonat kiegészítőt is - ez lehetővé teszi a hátrébb fogást és még jól is mutat... 
A tok a nyakban hordott munkakések klasszikus stílusát követi - a kés a markolatával felfelé kerül bele. Többféle, színeikben a késsel harmonizáló bőrből került kialakításra (pl. narancs színű élvédővel, stb.), ragasztva és varrva. A tok első részét díszítő elemekként ismét visszaköszönnek a betűk és a szerkesztővonalak.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
