Fazekas Gábor vagyok és 1968-ban születtem Tolna megyében, ahonnan aztán Komárom-Esztergom megyébe fújt a szél.
Eredetileg rajztanárnak képeztek, de azóta sok minden mást is kénytelen voltam megtanulni - így a tanításon kívül dolgoztam köztisztviselőként, grafikusként, p. r. menedzserként és még több más munkakörben. Jelenleg ismét rajzot tanítok.
My name is Gábor Fazekas, and I was born in Tolna county wherefrom I came to Komárom-Esztergom county.
Originally I was taught to be an arts-teacher, but since then I had to learn a couple of other things too - so I also worked as a civil servant, graphics, p.r. manager and many other scope of activities.
A "térbeli gondolkodás" mindig is közel állt hozzám, a főiskolán pedig alapvetően szobrászi irányultságú képzést kaptam, így nem csoda, ha a főállásaim mellett folyamatosan bütyköltem valamit: volt, hogy bútorokat faragtam, de készítettem medálokat fából és csontból, stb. Ezekből sok mindent tanultam, de valahogy egyik sem volt az igazi – visszatekintve leginkább „útkeresésnek” tűnnek.
A késeket gyerekkorom óta hasznos és szép tárgyaknak tartom - mindig is rajongtam egyik legősibb eszközünk leszármazottai iránt. Jó pár darab megfordult a kezemben és tetemes mennyiségű információt halmoztam fel magamban róluk.
I was always interested in "3-dimensional thinking", and in college I took part in a basically "sculpture-based" education so it's not a big surprise that beside my jobs I always created things like pieces of furniture, as well as pendants made of wood and bones, etc. I've learnt many things from these, but somehow they weren't the real thing for me - looking back they were just a part of finding my own path.
Since my childhood I find knives beautiful and useful - I just adore the descendants of one of our most ancient tools. I've seen many of them , and I've gathered as much information about them as I could.
Néhány évvel ezelőtt csatlakoztam a Magyar Túlélő Portál közösségéhez (www.survival.hu), ahol – több más remek ember mellett – megismerkedhettem olyanokkal is, akik hivatásos késkészítők. Közülük különösen Hegyes Sanyinak (Hegyespenge) és Császi Zolinak (Kilden) tartozom köszönettel – rengeteg önzetlen segítséget, információt, anyagot kaptam tőlük.
Végül hosszas „elméleti felkészülés” után, 2006. elején vettem a bátorságot és álltam neki első saját késemnek – és azóta is elszánt hobbistaként foglalkozom a késművességgel. Úgy érzem, megtaláltam ebben a tevékenységben mindazt, amit eddig kerestem…
Some years ago I joined the community of www.survival.hu, where - among other great people - I get to know real knife-makers. Among them I'd like to thank especially Hegyes Sanyi (Hegyespenge) and Császi Zoli (Kilden) - I got many help, information and material from them.
After a long "theoretical preparation" at the beginning of 2006 I decided to make my first knife, and since then I'm still dealing with this desperately.
A kezdeti próbálkozások után, amiknél elsősorban a minimálisan szükséges szakmai ismereteken, gyakorlaton volt a hangsúly, viszonylag gyorsan kialakult bennem az, hogy mit is szeretnék én a késkészítéssel megvalósítani. Ezt „késplasztikának” neveztem el magamban és a lényege annyi, hogy miközben teljesen funkcionális, jól használható, szakmailag megfelelő minőségű késeket igyekszem készíteni, ezekbe „belegyúrok” történeteket, kulturális benyomásokat, stb., amik engem valamilyen módon megfognak, megérintenek. Minden darab teljesen egyedi és úgy készül, hogy először a „hátterét” dolgozom ki magamban (anyagokat gyűjtök, kutatok, stb.), majd ehhez a tartalomhoz alakítom a kést, mint hordozó formát. Meglehetősen gátlástalan vagyok: a cél elérése érdekében nem válogatok az eszközökben – épp úgy használok tradicionális módszereket, természetes anyagokat, mint ahogy élek a modern technikák, szintetikus anyagok adta lehetőségekkel is.
After a few tries at the beginning, - where I mostly tried to learn all the necessary technics and routine -, I started to realise what I want to attain. I named it "sculpted knives" and the point is that I'm making a useful, functional and high-quality knife, and I'm also trying to "fill" it with stories, cultural things and all my influences. Every knife is individual. At the first step I design the "background" of it (collecting materials, search informations,) and then I'm making the knife to relay this "background" as a story. To reach my goal I can do anything. I use everything from traditional things and natural materials to the most modern technics and synthetic materials.
A pengéket nyers, hőkezelt acélokból alakítom ki. Ezeket néha vásárolom, de gyakran afféle "recycling managerként" felhasználom a "kollegák" maradékait...
Egy ilyen (Hegyes Sanyi által készített és tesztelés közben szándékosan eltört) darabból:
I make the blades from raw, heat-treated steel. Sometimes I buy them but I often use my other "colleagues" leftovers as some kind of "recycling manager"...
From a thing like this (it was made by Hegyes Sanyi, and was broken when it was tested)...
...némi munkával kialakítható egy ilyen kés is:
A knife can be made like this:
HÁTTÉR -
néhány dolog, amit fontosnak tartok még megemlíteni...
BACKGROUND Things I'd also like to mention...
• Magyarországon sajnos jó ideje nincs késkészítő képzés. Ennek ellenére az „új generáció” tagjai között is jó pár, nemzetközi színvonalon dolgozó, világviszonylatban is elismert alkotó található.
Aki késkészítésre adná a fejét, az előtt két lehetőség áll. Sok szerencsével bekerülhet valamelyik „nagy öreg” mesterünk műhelyébe „inasnak” és ott elsajátíthatja a szakmai alapokat, ismereteket. Ilyen lehetőség azonban kevés kínálkozik. A többség számára (közéjük tartozom én is) marad az autodidakta módon történő tanulás és önképzés. Így pedig nem egyszerű a szükséges technikai szint elérése, a folyamatos fejlődés… Ami viszont mindenképpen pozitívum: a késkészítők körében nem jellemző a szakmai féltékenység és önzés. Ha ilyen-olyan problémával, tanácsért, segítségért fordultam nálam tapasztaltabb, nagyobb tudású „kollegához”, túlnyomó többségben készséges fogadtatásra, önzetlen segítségre leltem.
• Sadly in Hungary there isn't an education for knife-making. Even so among the new generation, many internationally acclaimed creative makers can be found.
Somebody who want to deal with knife-making has two opportunity. They can luckily get into one of our "old master's" workshop as "servant" to learn the basic technics and knowledge. But this is a rare opportunity. Most people (among them myself too) had the learn everything themselves. But this way reaching the necessary technical level and developing is harder...A positive thing is that Hungarian knife-makers aren't typical of being selfish and "occupational jealous", so if I had some kind of problem or I needed advice, other more sophisticated "colleagues" always helped me magnanimously.
• Sajnos, azt is tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország nem a Föld legszerencsésebb, gazdaságilag legfejlettebb országai közé tartozik. A hazai jövedelmi viszonyok sok mindent nem tesznek lehetővé, ami az USA-ban, Nyugat-Európában természetes. Pl. még a főállású késkészítők nagy része sem engedheti meg magának (az egyébként létező és beszerezhető) professzionális késkészítő eszközöket. Ahhoz, hogy „nemzetközi viszonylatban” is megfelelő színvonalú termékeket tudjunk előállítani, a profi cél-gépek hiányát kézi munkával pótoljuk, illetve „magyaros találékonysággal” használjuk a barkács gépeket és buherált eszközöket. (Ez utóbbi nem mindig veszélytelen – az utóbbi két évben már visszatérő vendégnek számítok a baleseti sebészeten, eddig összességében kb. 20 öltésnyi sebhelyet sikerült beszereznem.)
• Sadly we also have to note that Hungary isn't one of the Earth's luckiest and most developed countries. For example even the professional Hungarian knife-mekers can't afford professional knife-making tools. To reach internationally acclaimed quality with the lack of the professional machines we work by hand or use simple or modified machines with some "Hungarian inventiveness". (These methods aren't so safe...I'm a "frequenter" at the local surgery.)
Akit érdekelnek a kések, az megismerheti a hazai késkészítőket és munkáikat. A „végtermékek” jelentős hányada a világ bármely részén, bármilyen összehasonlításban megállná a helyét. Aki teheti, annak viszont javaslom, hogy látogasson el egy-két műhelybe is. Valószínűleg érik majd meglepetések, hogy hol, hogyan, mikkel készülnek kések…
Ez pl. itt az én műhelyem többsége (ami nem látszik, az még 1-2 hobbi fúrógép és barkács szalagcsiszoló):
Who is interested in knives, can get to know Hungarian makers' products.
Most of these knives are acclaimed in every comparison. But if possible visit one of the Hungarian workshops. Probably it will be surprising that how and where these knives are made...
For example this is the "majority" of my workshop.(Some other "gadget machines" aren't pictured.)
Mosókonyhaként is funkcionál, úgyhogy a 2x3 m alapterületen megosztozom egy mosógéppel. Így legalább víz van. Ablak is, úgyhogy elég világos. Fűtés nincs, por elszívásról és hasonló „úri huncutságokról” nem is beszélve… A finom munkákhoz használt Proxxon kisgépeken kívül a felszerelés barkácsgépekből és kéziszerszámokból áll. És ez – magyar viszonylatokban – egy közepesen felszerelt, „normális” műhelynek számít.
Ami mindebből a „megrendelőket” leginkább érinti az az idő: ami egy (pl.) amerikai késkészítőnek 3 nap munka, az nekünk 3 hét…
De igyekszünk…
It also operates as a laundry, so I'm sharing place with a washing machine, but at least water is available. There is no heating let alone the dust-suction... Beside small Proxxon machines, the equipment contains other "gadget tools" and other tools. And this workshop -in Hungary- is a normal, "medium-equipped" workshop.
And the thing that matters from the things mentioned above, to somebody who orders a knife is time. The work that takes 3 days for an American knife-maker (for example) takes us 3 weeks.
AJÁNLOM AZ OLDALT
