A kés "alapja" egy Buck - Strider kollaborációs folder, az SB-1, azaz a legelső szériából.
Erről annyit érdemes tudni, hogy '94 után, amikor a Strider Knives szekere már nagyon futott, a Buck felkérte Mick-éket, hogy tervezzenek nekik is késeket. Az együttműködés (elvileg) a mai napig tart, de a gyakorlatban már kicsit más a helyzet...
Kevéssé ismert, de a Strider ekkoriban csak fixpengéseket gyártott és pont a Buck kooperáció tette lehetővé nekik, hogy a taktikai folderek irányában is elmozduljanak. Érdekesség: az SB-1 modell valamivel korábbi (!), mint az első saját folderük. (Ezekről majd részletesen a Strider cikk következő részében...)
A tervezésben Mick-ék gyak. szabad kezet kaptak, a Buck pedig biztosította a fejlett technológiát.
Az SB-1 hamisítatlan Strider - a fiúk hozták a jellegzetes "strideres" formai jegyeket és letették az alapjait a "fixpengés-folder" kategóriának is, amit aztán az AR-GB vonalon máig változatlanul visznek tovább (kibővítve ezeket később újabb technikai megoldásokkal az SMF-SnG megjelenésével, stb.).
A kés tipikus "tank": anyagban apait-anyait belepakoltak: 2,5 mm-es titán linerek, G10 borítással, akkora foszfor-bronz csapágyakkal, amiket azóta sem láttam sehol, brutális tengely... és akkoriban "top acél" 154CM/ATS34 (mikor mi volt éppen) penge, Paul Bos hőkezelésével. 4,5 mm vastagságban.
A kés a Buck számára "presztizsmodell" lett, mivel a felhasznált anyagok minősége, mennyisége és a magas gyártási költségek miatt kb. önköltségi áron tudták piacra dobni. (Akkoriban úgy 300 USD körül...) Igazán úgy lett "bukta" a történetből, hogy az SB-1 megjelenése után a Strider kihozta az AR-t 400 USD áron... Ami tkp. az SB-1 továbbfejlesztett változatának tekinthető: kicsit még "hizlaltak" rajta, de alapvetően szerkezetileg egyformák. Az SB-1 tervezésénél elkövetett hibákat azonban javították - az  AR sokkal ergonomikusabb lett.
Szóval, az SB-1 "gyári" késhez képest kb. 100 dolláros felárral hozzáférhető lett egy annál kicsit még fejlettebb, még "brutálisabb" (gyakorlatilag) "custom" modell... Ez eléggé "hazavágta" a Buck projektet...
A Buck próbálta menteni a menthetőt: igyekeztek nagyobb választékkal megjelenni. Lett tanto pengés változat, csináltak egy kisebb méretű "mini" szériát, stb., de közben a Strider is sorra jött ki az új modelljeivel, amivel rendre "agyonvágta" a kollaborációs modelleket... ( ) (Ez sokáig tartott így, a Buck valahogy mindig lenyelte a békát, de az utóbbi években betelt a pohár...)
Tehát az SB-1 vonal a Buck számára egy ráfizetéses presztizs-széria, hogy "mi is tudunk ám ilyet", de ahhoz, hogy egyáltalán el tudják adni a késeket a Strider konkurenciával szemben, már nagyon korán "akciózni" kényszerültek, komoly veszteségeket elszenvedve. A vergődés vége az lett, hogy az első széria gyártását gyorsan be kellett fejezniük, a későbbi kollaborációs meneteknél pedig már eleve úgy lőtték be az anyagokat, költségeket, hogy azok a kések formailag, stílusukban legyenek csak strideresek, azokkal nem "versenyezve", lényegesen olcsóbb áron...

Az SB-1-ből tehát nem lett tömegtermék. A gyártását hamar leállították, már jó pár éve...
Egy ideig még kallódott itt-ott pár darab, de aztán a készletek elfogytak, ma már gyűjtői darabnak tekinthető.

Még tavaly jött egy "füles", hogy Roger a Knifeworks-től talált valahol 3 "elfekvő" példányt az SB-1-ből. Ezek - mint kiderült - nem véletlen maradtak meg: mindegyiknek volt valami hibája, ami miatt anno nem lehetett volna őket teljes áron értékesíteni. Most - kedvezményesen - hozzájuk lehetett jutni. Osztottam-szoroztam, vakaróztam, aztán belecsaptam a rendelésbe.
Vakrepülés volt és a szerencse úgy hozta, hogy én még egészen jól jártam. A nekem jutó darab botrányosan el volt élezve, de szétszedés és precíz összerakás után kiderült, hogy amúgy hibátlan. A zárszerkezet tökéletes, az illesztések jók. Az újra profilozást sikerült megoldanom...

Külsőre tetszett a kés, a benne lévő anyagmennyiség, a precíz alkatrészek is komoly hatást tettek rám.
Összerakás után elkezdtem bejáratni és rá kellett jönnöm, hogy számomra használhatatlan. A penge úgy jó, ahogy van, de a többi rész elképesztő... A markolat - gyakorlatilag - egy minden lekerekítés nélküli hasáb, a beköszörülések, a G10 érdesítése pedig erre még rátesznek egy lapáttal. Munkát szinte nem végeztem vele, de már a bejáratásnál vízhólyagot húzott a tenyeremre, széttépte a zsebeimet hordás közben... (Ismétlem: az AR, ami szintén nem egy "gentleman folder" nekem tökéletesen kényelmesnek és praktikusnak bizonyult.)
A vége az lett, hogy kb. 1 hónap után elemeire szedtem, hogy nincs mese, át kell alakítanom...
Aztán hónapokat feküdt a fiókban szétszedve és közben gondolkodtam rajta, hogy mi is legyen belőle/vele.

Lassan alakult a dolog, mert nehezen találtam kapaszkodót.
A penge alakja adta meg az első lökést - nem tudom miért és hogyan, de egyszer beugrott róla, hogy olyan mint egy kék cápa...
Aztán később olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy a cápákra időnként rájön a bolondóra és ilyenkor képesek szinte bármit megtámadni. A példák között bemutattak egy fa csónakot is, amit egy bikacápa (?) támadott meg és többször beleharapott. A képeken látszott a harapásoktól szétforgácsolt fa, a harapások körül pedig a fában jó pár cápafog - beletörve a fába. Le is írták, hogy a cápáknak több sorban nőnek a fogaik és nem ritka, hogy elveszítik valamelyiket, de ez nem is probléma, mert a hiányzó helyére már tolódik is előre a következő...
Ez a kép a szilánkosra harapott fáról és a letört fogakról valahogy megragadt bennem... És ez lett az összefogó elem.

A kés pengéjéhez nem nyúltam (bár most is töprengek rajta, hogy a hamis fokélet felpolírozzam-e... még nem döntöttem...), egy kis viccet leszámítva: a hüvelykujj támaszhoz bemélyítettem egy kicsi, jelzésértékű harapásnyomot.
A markolatot sokban átformáltam. A kontúrokat is megváltoztattam, hogy kényelmesebb fogása legyen. A beköszörüléseket kicsit tompítottam. A G10 paneleket kicsit vékonyítottam, érdesítettem és kis elefántcsont és kígyófa darabokból létrehoztam ezt a "cápa által szétrágott fa" mintázatot, aminek komoly szerepe van abban is, hogy a markolatot ne sík, hanem domború, marokba illő formák határolják.. Ezek rögzítése rugalmas ragasztóba ágyazással történt az előkészített eredeti G10-re. Aztán az egész csiszolással és polírozással nyerte el a végső formáját.
A végeredmény - szerintem - kényelmes és funkcionális. A kés a benne lévő anyagtartalékok miatt az átalakításokat meg sem érezte, továbbra is nagyon stabil maradt.
Mivel meglehetősen nehéz darab, kiegészítésnek kapott egy EAGLE tépőzárral rögzíthető egyszerű bőr tokot - így talán még kényelmesebb a hordása.