Ez egy "ujjgyakorlat", ha úgy tetszik "stílustanulmány".
Nemrégiben a Késportálon ( www.kesportal.hu ) a késkészítés topicban volt egy kis "eszmefuttatásom" arról a jelenségről, hogy a természetes hatású, kézműves jegyeket hangsúlyosan magukon hordozó tárgyak népszerűvé válása miatt sokan készítenek tárgyakat (így késeket is) ebben a stílusban. Ami nem baj, sőt kifejezetten érdekes, izgalmas dolgok születnek. Az érem másik oldala viszont (ami miatt némiképp felhördültem), hogy számos esetben a szakmai hiányosságokat fedik el ezzel: ha valami ormótlan, elnagyolt, nem kellően kimunkált, akkor könnyű rátenni a bélyeget, hogy szándékoltan "rusztikus", ill. "neoprimitív". Ez pedig már baj...
Arról is elmélkedtem akkor, hogy szerintem az igazán jó "rusztikus" tárgyak elkészítéséhez 1. elengedhetetlen a megfelelő szintű szakmai tudás 2. nagyon fontos, hogy meglegyen a készítőben egyfajta egyensúly megteremtésének képessége, ami azt eredményezi, hogy a végeredményben harmonikusan vannak jelen az új és a régies jegyek 3. bármi is legyen a végtermék, arról "sütnie kell", hogy nem azért olyan, amilyen, mert "így sikerült", hanem mert pontosan ez volt a szándék. Ezek alapján és ezen feltételek teljesülése után - természetesen - lehet elemezgetni, véleményezni az adott darab esztétikai és funkcionális tulajdonságait.
No, hát kb. ennyi dióhéjban összefoglalva...
Keveredett is a hozzászólás körül némi polémia, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy megfogalmazhattam volna finomabban és "árnyaltabban" is a véleményem. ( :bocs: )
Aztán ez után magam is sokat gondolkodtam a leírtakon és ott motoszkált a fejemben, hogy tényleg nehéz megfelelni ezeknek a kritériumoknak és vajon csak a szám járattam-e, vagy netán meg is tudom mutatni, mi is járt a fejemben, amikor a klaviatúrát püföltem...
Firkáltam, elmélkedtem, aztán belefogtam.
Az alap egy Szasza által leütött penge, ami "viking kiskés" és amit a Lurdy-ban sikerült megszereznem tőle. 
Archaikus forma, praktikum és egyszerűség jellemzi, valóban "rusztikus" darab. :)
Jól látható kovácsolási nyomokkal, a kézi munkát egyértelműen jelző kisebb szabálytalanságokkal, egyenetlenségekkel.
(Technikai paraméterek: GO3 acél, 80 mm pengehossz, kb. 4 mm-es vastagság, kb. 59 RC.)
A kovácsolt markolatrész vastagabb, mint a penge, helyenként a 8 mm-t is elérte, majd innen vékonyodott az gyűrű-szerű visszakunkorodás felé.
Szasza azt mondta, hogy "rá kellene tekerni valamit, vagy bőrrel befonni...", de én végül mást találtam ki.
Nézegetve az "alapanyagot", arra jutottam, hogy a penge egyértelműen puukko-s, annak minden jó tulajdonságával. A markolatrész végén lévő gyűrű pedig határozottan karambitos. Legyen belőle egy Viking-Puukko-Karambit. :) :dilis:
A markolathoz diófát használtam. Két panelbe pontosan bemartam a markolat 1-1 felét, majd ezeket összeillesztettem. A feladat azért volt nehezebb a szokásosnál, mert a marásnál követnem kellett a markolat részeinek egyenetlenségeit, eltérő vastagságát, ill. még egy enyhe (2-3 mm-es) ívet is, ami a pengéhez viszonyítva jelentkezett.
Az illesztéseket pontosan összecsiszoltam, majd a kést és a paneleket epoxyval rögzítettem egymáshoz.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag egy full tang markolat jött létre. A fa néhol csak 3-4 mm vastagon fedi az acélt, ami teljes egészében végigfut benne. A gyűrű résznél az acél kibújik, mivel ha itt is beburkolom fával, akkor az átmérője nagyon beszűkölt volna, veszélyeztetve a használhatóságot.
A felület megmunkálásánál a "kézzel faragott" hatást próbáltam erősíteni, erre szolgálnak a vésőnyomokat imitáló bemarások is.
Funkciója nincs, mert a ragasztás tökéletesen rögzíti a markolatrészt, de bőr bandázsolásokat kapott (a fába mélyítetten), szintén azt a látszatot keltve, mintha ezek tartanák a fa részeket. Viszont a fogása ettől egészen jó lett...
A bőr kettős festést kapott, a felső sötétebb réteg kissé meg lett koptatva, némi "antikolt" hatás céljából. A diófa egy kis diópáccal lett kezelve (majd természetesen méhviasz és lenolaj).
A penge részlegesen hidegbarnítva lett, ezzel még jobban kiemelve a kovácsolási nyomokat. Az élnél viszont polírozott full konvex kialakítást kapott - a kontraszt miatt.
A tok nedvesen formázott egyszerű erszénytok, 3 mm-es marhabőrből, "titkos fonatos" bújtatóval, a széleken egy szálas fűzéssel, festett, finoman poncolt kígyó motívummal.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|