|
A neve egyszerűen "Kis Skandináv" és azért került a pimpelések közé, mert a kés kb. 3/4 kész állapotban került hozzám.
Tulajdonosa Norvégiában él és dolgozik. A kis (teljes pengehossz 70 mm, kb. 3,5 mm vastagság), kézzel kovácsolt pengét is ott szerezte be - sajnos a mester neve elfelejtődött időközben, pedig megérdemelné, hogy megemlítsem. (Príma munka, van benne egy melegen beütött logó, de nem tudtam kisilabizálni és felderíteni, hogy kitől származhat.) A tulajdonos hobbiból kezdte el felépíteni a kis késecskét - körtefából, egy ismeretlen sötétebb trópusi fából, fekete fiber-ből és vízi bivaly tülökből. A megmunkálások, illesztések precizitásán meglepődtem, amikor megláttam - profinak is becsületére válnának.
A késecske lassan készülgetett, de a tulajdonos időközben átesett egy szemműtéten, ami után eltiltották a szemet is igénybe vevő, azt esetleg megerőltető munkáktól, így félbe maradt.
Látta a munkáimat és megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem befejezni (és még két másik elkezdett kését, amik hamarosan kisebb meglepetést fognak okozni...  ) Ami készen volt a késből, az nagyon tetszett, így igent mondtam.
A kovácsolt, rusztikus felületű pengén gyakorlatilag csak az élszalagot, az élezést kellett finomítani és egy kis fényezést kapott. Az ilyen (látszólag) egyszerű pengék - szerintem - akkor érvényesülnek igazán, ha a "körítésük" viszont kellően "szofisztikált" - így ebbe az irányba vittem el (folytattam). Finom, "truvájos" megoldásokat igyekeztem alkalmazni, mint pl. a markolat finiselése, ill. a "gyűrött" fa felület és az, hogy mindenütt polírozottak a felületek, stb.
A legnagyobb agyalást a kés fa tokban való rögzítése okozta. A tulajdonos ugyanis nyakkésként szeretné hordani. A tok szerkezetileg már készen volt, így mágnesek, vagy egyéb rögzítő elemek beépítése már nem volt lehetséges - kívülről kellett megoldást találnom.
Ez végül úgy sikerült, hogy a tok szájánál körkörösen lemunkáltam az anyagból 1,2 mm-t, ahová egy kxdex gyűrűt hajtottam és rögzítettem, ami a markolathoz lett formázva. Az egész bőr borítást kapott, részben esztétikai okokból, részben a további merevítést is szolgálva. A bőr borítás alá rejtettem el a nyakban való hordást lehetővé tevő gömbölyű bőr fonat (Varju Tamás munkája) végeit is. Jól sikerült, szépen kattanva csusszan a tokba a kés és nagyon fixen áll a tokban. Azt hiszem, ezt a megoldást a későbbiekben még használni fogom...
Szerintem elég jó lett, sikerült sok mindent megőrizni a tulajdonos eredeti elképzeléseiből, de azért az én kezem nyoma is érzékelhető, úgyhogy elégedett vagyok vele - remélem a tulajdonos is hasonlóan vélekedik. 
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
