Kokodilos Fox Tracker <-- Klikk ide a további képekhez
Norbi éltárs vásárolt egy Fox Tracker (avagy Trakker... - az elnevezés vsz. jogviták miatt változott) típusú kést.
Erről bővebb adatok itt: http://www.fkmdknives.com/fast/k/en/eur/products/v/18 
Aki nem akar böngészni, így néz ki eredetiben:
A penge formája, annak kialakítása nagyon tetszett neki, de sem a markolattal, sem a tokkal nem volt kibékülve.
A markolat tulajdonképpen egy vaskos és bonyolult formájú markolat tüskére ráhúzott egyszerű gumi, amit két átmenő csavar rögzít. A tok... Hát az tényleg botrányos - a fotók nem tükrözik a valóságot. Igen silány minőségű gyöngyvászonból, gyatra kivitelben készült "taktikai tok", belül egy műanyag tokbetéttel. (Ezekről később majd teszek fel képeket - csak a tanulság kedvéért.)
Nos, Norbi megkért, hogy alakítsam át a kést, mégpedig a krokodil jegyében. (Neki /is/ nagyon "bejött" a krokodil bőrős markolat és tok...  )
A markolat kialakítása nem volt egyszerű - sőt...  Először G10-ből ki kellett "legóznom" a markolattüske hiányzó részeit, hogy "full tang" legyen. Ezek után már rákerülhettek a korábban már bemutatott módon készült krokodilbőr panelek (vörös fiber alátéttel). A rögzítés ragasztással történt, de megerősítettem az eredeti csavarokkal is.
A tokkal szembeni elvárás az volt, hogy függőlegesen és vízszintesen is hordható legyen. Ebből az okból egy majdnem teljesen szimmetrikus tokot készítettem, az eredeti tokbetét köré építve. Nagy előnye, hogy a kés hordmódtól függően elforgatható a tokban, így mindig megfelelő irányban áll a markolat.
Az alap formázott, festett marhabőr, ami egy krokodil bőr fedőlapot kapott.
Esztétikai okokból úgy döntöttem, hogy körben bőr szállal legyen lefűzve. Hogy igazán szép legyen, ehhez rombusz árral kell szúrni a lyukakat. Hát, ezt nem gondoltam át alaposan - soha többé... 
Varju Tomi segítségét is igénybe vettem, közösen kezdtük meg a fűzést. Totyának tényleg hatalmas rutinja van, de ő is azt mondta, hogy "ez durva...!" A krokodil bőre tényleg olyan, mint a páncél - de végigszenvedtük. Kb. 1,5 nap alatt, lyukanként vért izzadva...
Senkinek sem ajánlom, a tanulság: a krokodilt fúrni kell (még az sem egyszerű...).
A kés végére került egy markolatzsinór díszítés is - ez oryx antilop szarv vég és afrikai varacskos disznó agyar felhasználásával készült.
Adott volt egy kiindulási alap, meglehetősen határozott megrendelői igényekkel.
Erre igyekeztem megoldást találni - az adott keretek között.
|
NASA Láthatósági TK2 <-- Klikk ide a további képekhez
Előzmények:
Egy igen jó barátom megkeresett, hogy a szinte új TK2-jét alakítsam át.
Az elsődleges problémája az volt, hogy olyan szép nagy péklapát tenyerekkel áldotta meg a Teremtő, hogy rövid lett neki a markolat... És zavarta a kifele szélesedő markolatvég is.
Általában kényesen vigyázok alkotói szabadságomra - még az ilyen átépítések esetén is, de aki ismeri az illetőt, az tudja, hogy A/ khmm... karizmatikus egyéniség B/ nem érdemes vele vitatkozni, mert úgy is neki lesz igaza...  
Ebben az esetben tehát komoly listával vágtam neki a munkának: a markolathoz mindenképpen egy bizonyos burgundi mikartát kellett felhasználnom, a formája legyen olyan, hogy kényelmes legyen, a mérete nőjön meg 2 centivel... és innen megpróbálom szó szerint idézni az instrukciókat (OK, közben némi borok elfogyasztásra kerültek... ezt kérem tekintetbe venni... ):
"...Szóval, csináljál belőle egy kényelmes kést, mert amúgy a világ legjobb kése... és figyelj! kicsit már kiléphetnél ebből a laikus-féle csont, meg fa, meg bőr dologból... jó, az, de most már csinálj valami mást is... ebben nem lehet semmi természetes anyag - érted? Csak szintetikus anyagok: G10, micarta, kydex, meg tek-lok, meg minden... a tok nagyon fontos! érted? olyan legyen, hogy minden létező módon hordani lehessen: övön, függőlegesen, vízszintesen, derékon, hátizsákon, hevederen, nyakban... érted? az egész olyan legyen, mint egy űrhajó! Érted? Csupa szintetikus anyag, meg funkcionalitás... még világítson is, meg minden, vazzeee! Érted?..."
Hát, azt hiszem megértettem, de az igényeknek való megfelelés nem kevés agyalásba került...
A kés még OK, a thermorun markolat lebontása után kapott egy fekete G10 "keretet", hogy meghosszabbítható legyen, erre rákerült a burgundi micarta. Pszichodelikus texturázás (ami kényelmes - szerintem) - attól eltekintve, hogy a G10 és a burgundi mikarta párosítása valamiért olyan port produkál, hogy 5 perc csiszolás után a maszk és a beöltözés ellenére rózsaszínűt köptem és még a ... ööö... legrejtettebb testrészeim is szúrtak és viszkettek  - "normál ügymenetnek" minősült.
Na, de a tok!
Az Apollo űrhajón nem agyaltak ennyit a Nasa mérnökei, mint én, hogy tényleg minden kritériumnak megfeleljen...
Végül egy atombiztos kydex tok alapra került egy cordura hevederes rendszer, függőleges és vízszintes hordási opciókkal, kiegészítve Tek-Lokkal, pluszban egy Eagle tépőzáras rögzítési lehetőséggel... Olyan moduláris, mint egy Lego...
Ja, nyakban is hordható a paracord zsinóron.
És ekkor jött az isteni szikra: "világítson... vazzeee?"  Hát akkor világítson!  Barátom életviteléből és foglalkozásából adódóan úgy is gyakran fordul meg sötét borospincékben, lődörög kietlen vidékeken, éjnek idején - hát akkor legyen neki űrhajós, láthatósági TK2-je! 
A hevederekre - igen ízlésesen és főleg praktikusan (!) - gyönyörű neonsárga, fényvisszaverő csíkokat applikáltam - és kész... Maga a tökéletes funkcionalizmus!
|
CS Hatamoto pimpelés <-- Klikk ide a további képekhez
A tulajdonso közismerten nagy rajongója ennek a késnek, szép kollekciója van a különböző pimpelt darabokból. Tán még valamikor a nyáron kért fel, hogy készítsek egyet neki én is.
Az elképzelés a klasszikus japán kardok markolatfonatát idéző panelek kialakítása volt, natúr rájabőrrel és fekete fonattal.
Régen foglalkoztatott egy ilyen folder markolat kialakítása (tudomásom szerint még nem csinálta senki), ezért elvállaltam.
Hát, mit mondjak..., szeretem a kihívásokat és ez bővelkedett bennük...
Először is, a tulajdonos kifejezett kérése volt, hogy a fonat minél kevésbé emelkedjen el a markolattól.
Ez miatt a szokványos szalag eleve kiesett a próbák során (ráadásul a fonatos rész is kicsi), tehát keskenyebb és vékonyabb szalagot kellett kerítenem. Nem volt egyszerű, de sikerült...
Az eredeti G10 panelek merevítő szerepet is betöltenek, ezért azokból minél többet meg kellett tartanom. Szétszedés után kb. a felére vékonyítottam őket, majd felragasztottam a rájabőrt. Ezzel visszaállt az eredeti méret.
Következett a fonás. A két panelt külön-külön kellett megfonnom, úgy, hogy a mintázat felszerelés után kb. azt a hatást keltse, mintha egy szétvágott markolat két része lenne. A kis elemelkedés miatt sokat böngésztem a netet a különféle tradicionális fonási technikákat összehasonlítva és végül a "Tsumami Maki" nevű változatot választottam, ez a leginkább lapos verzió.
A fonást az RJ Martin által is alkalmazott technikával (pl. Kozuka) rögzítettem, "stabilizáltam" - az egész be lett itatva epoxyval. Erről már volt tapasztalatom a Kozuka kapcsán - jó fogást ad.
Kötés után a panelek illeszkedő oldaláról és a kontúrokról lecsiszoltam a felesleges fonatrészeket.
Ezután már csak a csavarok és a zsinórfurat cső helyének kimarása maradt - ezeknél igyekeztem a fejeket a lehetőségekhez képest minél jobban elrejteni.
Végül összeszerelés - és kész...
Jó kis szöszmötölős munka volt, de érdekes.
Összességében elégedett vagyok vele, úgy "működik", ahogy terveztem. Az epoxy még friss és ilyenkor erősen csillog, de ez néhány nap hordás-tapogatás után sokat fog még mattulni. A ragasztó kötése közben erősen összehúzódott, így a fonat mintázata néhol elmozdult, nem olyan egyenletes, mint volt, de azért átmegy a saját MEO-mon...
(Az alábbi príma képet a tulajdonos készítette, a többi gyenege minőségéért elnézést...)
|
Kis Skandináv <-- Klikk ide a további képekhez
A neve egyszerűen "Kis Skandináv" és azért került a pimpelések közé, mert a kés kb. 3/4 kész állapotban került hozzám.
Tulajdonosa Norvégiában él és dolgozik. A kis (teljes pengehossz 70 mm, kb. 3,5 mm vastagság), kézzel kovácsolt pengét is ott szerezte be - sajnos a mester neve elfelejtődött időközben, pedig megérdemelné, hogy megemlítsem. (Príma munka, van benne egy melegen beütött logó, de nem tudtam kisilabizálni és felderíteni, hogy kitől származhat.) A tulajdonos hobbiból kezdte el felépíteni a kis késecskét - körtefából, egy ismeretlen sötétebb trópusi fából, fekete fiber-ből és vízi bivaly tülökből. A megmunkálások, illesztések precizitásán meglepődtem, amikor megláttam - profinak is becsületére válnának.
A késecske lassan készülgetett, de a tulajdonos időközben átesett egy szemműtéten, ami után eltiltották a szemet is igénybe vevő, azt esetleg megerőltető munkáktól, így félbe maradt.
Látta a munkáimat és megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem befejezni (és még két másik elkezdett kését, amik hamarosan kisebb meglepetést fognak okozni... ) Ami készen volt a késből, az nagyon tetszett, így igent mondtam.
A kovácsolt, rusztikus felületű pengén gyakorlatilag csak az élszalagot, az élezést kellett finomítani és egy kis fényezést kapott. Az ilyen (látszólag) egyszerű pengék - szerintem - akkor érvényesülnek igazán, ha a "körítésük" viszont kellően "szofisztikált" - így ebbe az irányba vittem el (folytattam). Finom, "truvájos" megoldásokat igyekeztem alkalmazni, mint pl. a markolat finiselése, ill. a "gyűrött" fa felület és az, hogy mindenütt polírozottak a felületek, stb.
A legnagyobb agyalást a kés fa tokban való rögzítése okozta. A tulajdonos ugyanis nyakkésként szeretné hordani. A tok szerkezetileg már készen volt, így mágnesek, vagy egyéb rögzítő elemek beépítése már nem volt lehetséges - kívülről kellett megoldást találnom.
Ez végül úgy sikerült, hogy a tok szájánál körkörösen lemunkáltam az anyagból 1,2 mm-t, ahová egy kxdex gyűrűt hajtottam és rögzítettem, ami a markolathoz lett formázva. Az egész bőr borítást kapott, részben esztétikai okokból, részben a további merevítést is szolgálva. A bőr borítás alá rejtettem el a nyakban való hordást lehetővé tevő gömbölyű bőr fonat (Varju Tamás munkája) végeit is. Jól sikerült, szépen kattanva csusszan a tokba a kés és nagyon fixen áll a tokban. Azt hiszem, ezt a megoldást a későbbiekben még használni fogom...
Szerintem elég jó lett, sikerült sok mindent megőrizni a tulajdonos eredeti elképzeléseiből, de azért az én kezem nyoma is érzékelhető, úgyhogy elégedett vagyok vele - remélem a tulajdonos is hasonlóan vélekedik.
|
S.A.R. replika pimpelés <-- Klikk ide a további képekért
Érdekes forma, de nem tudom, hogy a gyakorlatban mennyire válna be...
A S.A.R kések körül elég nagy a "hype" egy ideje, engem _annyira_ azért nem nyűgözött le...
(Az eredeti gyártó: www.sarknives.com egy régebbi, "csupasz" modelljéről van szó, újabban ő is markolatpaneleket használ...)
A tulajdonos kérése az volt, hogy legyen rajta valami szép fából markolatpanel, hogy jobb legyen a fogása. A panelek nyúljanak fel a tokig. Ez végül makasszári ébenből valósult meg. (A markolatfonat eredeti.)
Az egyszerű kydex tok pedig kapjon egy kis bőrt, meg kígyóbőrt...
Szóval, "gyönyörűsítsünk" rajta egy kicsit.
Megtörtént... 
|
Bee Manix (<-- Klikk ide a további képekhez)
A Spyderco Manix kiváló munkakés, remek anyagokból elkészítve. Puritán egyszerűség és katonai felhasználáshoz tervezett formavilág jellemzi.
Pont ez a "szögletesség" nem tetszett a tulajdonosnak, aki azzal keresett meg, hogy át kellene alakítani a kést - szebbé, tenyérbe simulóbbá tenni úgy, hogy "munkaképessége" továbbra is megmaradjon.
Sokáig vacilláltam, hogy milyen "keretet" találjak ki ehhez a pimpeléshez, míg beugrott: munka, szorgos-dolgos, ... méh!  Így hát "Bee Manix" (Méh Manix) lett belőle.
A kést az utolsó csavarig szétszedtem és a markolatpaneleket fa, vizibivaly tülök és csont laminálással egészítettem ki, valamint teljesen új körvonat is kialakítottam. Végső "poénként" kapott egy fonott zsinórt, amin csont méhecske szárnyak kaptak helyet, valamint egy bőr tokot, méhsejt mintázattal. 
|
SB SB (Strider Buck Shark Bit) <-- Klikk ide a további képekhez
A kés "alapja" egy Buck - Strider kollaborációs folder, az SB-1, azaz a legelső szériából.
Erről annyit érdemes tudni, hogy '94 után, amikor a Strider Knives szekere már nagyon futott, a Buck felkérte Mick-éket, hogy tervezzenek nekik is késeket. Az együttműködés (elvileg) a mai napig tart, de a gyakorlatban már kicsit más a helyzet...
Kevéssé ismert, de a Strider ekkoriban csak fixpengéseket gyártott és pont a Buck kooperáció tette lehetővé nekik, hogy a taktikai folderek irányában is elmozduljanak. Érdekesség: az SB-1 modell valamivel korábbi (!), mint az első saját folderük. (Ezekről majd részletesen a Strider cikk következő részében...)
A tervezésben Mick-ék gyak. szabad kezet kaptak, a Buck pedig biztosította a fejlett technológiát.
Az SB-1 hamisítatlan Strider - a fiúk hozták a jellegzetes "strideres" formai jegyeket és letették az alapjait a "fixpengés-folder" kategóriának is, amit aztán az AR-GB vonalon máig változatlanul visznek tovább (kibővítve ezeket később újabb technikai megoldásokkal az SMF-SnG megjelenésével, stb.).
A kés tipikus "tank": anyagban apait-anyait belepakoltak: 2,5 mm-es titán linerek, G10 borítással, akkora foszfor-bronz csapágyakkal, amiket azóta sem láttam sehol, brutális tengely... és akkoriban "top acél" 154CM/ATS34 (mikor mi volt éppen) penge, Paul Bos hőkezelésével. 4,5 mm vastagságban.
A kés a Buck számára "presztizsmodell" lett, mivel a felhasznált anyagok minősége, mennyisége és a magas gyártási költségek miatt kb. önköltségi áron tudták piacra dobni. (Akkoriban úgy 300 USD körül...) Igazán úgy lett "bukta" a történetből, hogy az SB-1 megjelenése után a Strider kihozta az AR-t 400 USD áron... Ami tkp. az SB-1 továbbfejlesztett változatának tekinthető: kicsit még "hizlaltak" rajta, de alapvetően szerkezetileg egyformák. Az SB-1 tervezésénél elkövetett hibákat azonban javították - az AR sokkal ergonomikusabb lett.
Szóval, az SB-1 "gyári" késhez képest kb. 100 dolláros felárral hozzáférhető lett egy annál kicsit még fejlettebb, még "brutálisabb" (gyakorlatilag) "custom" modell... Ez eléggé "hazavágta" a Buck projektet...
A Buck próbálta menteni a menthetőt: igyekeztek nagyobb választékkal megjelenni. Lett tanto pengés változat, csináltak egy kisebb méretű "mini" szériát, stb., de közben a Strider is sorra jött ki az új modelljeivel, amivel rendre "agyonvágta" a kollaborációs modelleket... ( ) (Ez sokáig tartott így, a Buck valahogy mindig lenyelte a békát, de az utóbbi években betelt a pohár...)
Tehát az SB-1 vonal a Buck számára egy ráfizetéses presztizs-széria, hogy "mi is tudunk ám ilyet", de ahhoz, hogy egyáltalán el tudják adni a késeket a Strider konkurenciával szemben, már nagyon korán "akciózni" kényszerültek, komoly veszteségeket elszenvedve. A vergődés vége az lett, hogy az első széria gyártását gyorsan be kellett fejezniük, a későbbi kollaborációs meneteknél pedig már eleve úgy lőtték be az anyagokat, költségeket, hogy azok a kések formailag, stílusukban legyenek csak strideresek, azokkal nem "versenyezve", lényegesen olcsóbb áron...
Az SB-1-ből tehát nem lett tömegtermék. A gyártását hamar leállították, már jó pár éve...
Egy ideig még kallódott itt-ott pár darab, de aztán a készletek elfogytak, ma már gyűjtői darabnak tekinthető.
Még tavaly jött egy "füles", hogy Roger a Knifeworks-től talált valahol 3 "elfekvő" példányt az SB-1-ből. Ezek - mint kiderült - nem véletlen maradtak meg: mindegyiknek volt valami hibája, ami miatt anno nem lehetett volna őket teljes áron értékesíteni. Most - kedvezményesen - hozzájuk lehetett jutni. Osztottam-szoroztam, vakaróztam, aztán belecsaptam a rendelésbe.
Vakrepülés volt és a szerencse úgy hozta, hogy én még egészen jól jártam. A nekem jutó darab botrányosan el volt élezve, de szétszedés és precíz összerakás után kiderült, hogy amúgy hibátlan. A zárszerkezet tökéletes, az illesztések jók. Az újra profilozást sikerült megoldanom...
Külsőre tetszett a kés, a benne lévő anyagmennyiség, a precíz alkatrészek is komoly hatást tettek rám.
Összerakás után elkezdtem bejáratni és rá kellett jönnöm, hogy számomra használhatatlan. A penge úgy jó, ahogy van, de a többi rész elképesztő... A markolat - gyakorlatilag - egy minden lekerekítés nélküli hasáb, a beköszörülések, a G10 érdesítése pedig erre még rátesznek egy lapáttal. Munkát szinte nem végeztem vele, de már a bejáratásnál vízhólyagot húzott a tenyeremre, széttépte a zsebeimet hordás közben...  (Ismétlem: az AR, ami szintén nem egy "gentleman folder" nekem tökéletesen kényelmesnek és praktikusnak bizonyult.)
A vége az lett, hogy kb. 1 hónap után elemeire szedtem, hogy nincs mese, át kell alakítanom...
Aztán hónapokat feküdt a fiókban szétszedve és közben gondolkodtam rajta, hogy mi is legyen belőle/vele.
Lassan alakult a dolog, mert nehezen találtam kapaszkodót.
A penge alakja adta meg az első lökést - nem tudom miért és hogyan, de egyszer beugrott róla, hogy olyan mint egy kék cápa...  
Aztán később olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy a cápákra időnként rájön a bolondóra és ilyenkor képesek szinte bármit megtámadni. A példák között bemutattak egy fa csónakot is, amit egy bikacápa (?) támadott meg és többször beleharapott. A képeken látszott a harapásoktól szétforgácsolt fa, a harapások körül pedig a fában jó pár cápafog - beletörve a fába. Le is írták, hogy a cápáknak több sorban nőnek a fogaik és nem ritka, hogy elveszítik valamelyiket, de ez nem is probléma, mert a hiányzó helyére már tolódik is előre a következő...
Ez a kép a szilánkosra harapott fáról és a letört fogakról valahogy megragadt bennem... És ez lett az összefogó elem.
A kés pengéjéhez nem nyúltam (bár most is töprengek rajta, hogy a hamis fokélet felpolírozzam-e... még nem döntöttem...), egy kis viccet leszámítva: a hüvelykujj támaszhoz bemélyítettem egy kicsi, jelzésértékű harapásnyomot.
A markolatot sokban átformáltam. A kontúrokat is megváltoztattam, hogy kényelmesebb fogása legyen. A beköszörüléseket kicsit tompítottam. A G10 paneleket kicsit vékonyítottam, érdesítettem és kis elefántcsont és kígyófa darabokból létrehoztam ezt a "cápa által szétrágott fa" mintázatot, aminek komoly szerepe van abban is, hogy a markolatot ne sík, hanem domború, marokba illő formák határolják.. Ezek rögzítése rugalmas ragasztóba ágyazással történt az előkészített eredeti G10-re. Aztán az egész csiszolással és polírozással nyerte el a végső formáját.
A végeredmény - szerintem - kényelmes és funkcionális. A kés a benne lévő anyagtartalékok miatt az átalakításokat meg sem érezte, továbbra is nagyon stabil maradt.
Mivel meglehetősen nehéz darab, kiegészítésnek kapott egy EAGLE tépőzárral rögzíthető egyszerű bőr tokot - így talán még kényelmesebb a hordása.
|
MSC SLCC Nightmare (<-- Klikk ide a további képekhez)
Elég leharcolt állapotban, de sikerült hozzájutnom (nem könnyű...) egy Mick Strider (Strider Knives Inc.) által készített SLCC modellhez, ennek is a "Nightmare" verziójához.
Felújítottam, rendbehoztam, de nem elégedtem meg ennyivel - a karcsú formát megőrizve átalakítottam kicsit, hogy szebb és kényelmesebb legyen.
A markolat mart sivatagi vasfa paneleket kapott, a nagy zsinórfuratot "ledugóztam" egy csont-fa laminátummal, aztán beültettem egy kisebb csövet. A markolat végére fogáskönnyítő fonat és egy csont-fa "bogyó" került. Az eredeti kydex tokot bőrrel vontam be, ami egy piton díszítő betétet is kapott.
|
Szőlős Opinel / Graped Opinel (<-- Klikk ide a további képekhez)
Dugóhúzós Opinel 10 - módosítva.
Az Opinelek ár-érték aránya rendkívül jó. Olcsó, egyszerű, de jól használható kések. Olcsóságuk miatt sokan és sokféle módon módosítgatják ("pimpelik") az Opineleket - engem is régóta foglalkoztatott egy ilyen Opinel-átalakítás gondolata. A gondolat azonban csak gondolat maradt, mígnem megkerestek, hogy lenne egy 10-es, dugóhúzós Opinel, ami alapvetően nagyon jó és praktikus, de nem igazán szép...
Eredetileg arról értekeztünk, hogy ki kellene cserélni a markolatot valami sötétebb fára. Ez végül - technikai okokból - nem valósult meg, de a markolat sötétebb lett. Természetes diófa pácot kapott a bükk. A dugóhúzó központi elem a késen - léte és formája "adta" a szőlős, csavarodó kacs-gyökér motívumokat. A markolat végére egy különböző fákból laminált rész került, ami a talaj rétegeit hivatott szimbolizálni.
A pengével csak keveset foglalkoztam - esztétikai értelemben. Volt némi gyártási pontatlanság (a markolat vonalától kb. 10-15 fokkal eltért a penge, vagyis nem nyílt ki teljesen), ezt megoldottam, aztán kapott néhány díszítő csiszolást.
Végül kapott egy tatu bőr rátétes tokot is, amit igyekeztem a kés markolatával harmonizáló módon "megcsavarni". Kissé szokatlan a formája, de funkcionális. 
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- "normál ügymenetnek" minősült.
