Előzmények:
Egy igen jó barátom megkeresett, hogy a szinte új TK2-jét alakítsam át.
Az elsődleges problémája az volt, hogy olyan szép nagy péklapát tenyerekkel áldotta meg a Teremtő, hogy rövid lett neki a markolat... És zavarta a kifele szélesedő markolatvég is.
Általában kényesen vigyázok alkotói szabadságomra - még az ilyen átépítések esetén is, de aki ismeri az illetőt, az tudja, hogy A/ khmm... karizmatikus egyéniség B/ nem érdemes vele vitatkozni, mert úgy is neki lesz igaza...
Ebben az esetben tehát komoly listával vágtam neki a munkának: a markolathoz mindenképpen egy bizonyos burgundi mikartát kellett felhasználnom, a formája legyen olyan, hogy kényelmes legyen, a mérete nőjön meg 2 centivel... és innen megpróbálom szó szerint idézni az instrukciókat (OK, közben némi borok elfogyasztásra kerültek... ezt kérem tekintetbe venni... ):
"...Szóval, csináljál belőle egy kényelmes kést, mert amúgy a világ legjobb kése... és figyelj! kicsit már kiléphetnél ebből a laikus-féle csont, meg fa, meg bőr dologból... jó, az, de most már csinálj valami mást is... ebben nem lehet semmi természetes anyag - érted? Csak szintetikus anyagok: G10, micarta, kydex, meg tek-lok, meg minden... a tok nagyon fontos! érted? olyan legyen, hogy minden létező módon hordani lehessen: övön, függőlegesen, vízszintesen, derékon, hátizsákon, hevederen, nyakban... érted? az egész olyan legyen, mint egy űrhajó! Érted? Csupa szintetikus anyag, meg funkcionalitás... még világítson is, meg minden, vazzeee! Érted?..."
Hát, azt hiszem megértettem, de az igényeknek való megfelelés nem kevés agyalásba került...
A kés még OK, a thermorun markolat lebontása után kapott egy fekete G10 "keretet", hogy meghosszabbítható legyen, erre rákerült a burgundi micarta. Pszichodelikus texturázás (ami kényelmes - szerintem) - attól eltekintve, hogy a G10 és a burgundi mikarta párosítása valamiért olyan port produkál, hogy 5 perc csiszolás után a maszk és a beöltözés ellenére rózsaszínűt köptem és még a ... ööö... legrejtettebb testrészeim is szúrtak és viszkettek - "normál ügymenetnek" minősült.
Na, de a tok!
Az Apollo űrhajón nem agyaltak ennyit a Nasa mérnökei, mint én, hogy tényleg minden kritériumnak megfeleljen...
Végül egy atombiztos kydex tok alapra került egy cordura hevederes rendszer, függőleges és vízszintes hordási opciókkal, kiegészítve Tek-Lokkal, pluszban egy Eagle tépőzáras rögzítési lehetőséggel... Olyan moduláris, mint egy Lego...
Ja, nyakban is hordható a paracord zsinóron.
És ekkor jött az isteni szikra: "világítson... vazzeee?" Hát akkor világítson! Barátom életviteléből és foglalkozásából adódóan úgy is gyakran fordul meg sötét borospincékben, lődörög kietlen vidékeken, éjnek idején - hát akkor legyen neki űrhajós, láthatósági TK2-je!
A hevederekre - igen ízlésesen és főleg praktikusan (!) - gyönyörű neonsárga, fényvisszaverő csíkokat applikáltam - és kész... Maga a tökéletes funkcionalizmus!
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|