|
Szarmata / Sarmatian
A történelem gyakran remek forrás egy késplasztikához - itt egy újabb példa.
Az ötlet a kés opcionális tulajdonosától származik - kaptam egy e-mailt, hogy érdekelne-e egy szarmata kés elkészítése...
Nagyjából utána olvastam a dolgoknak és ígéretesnek tűnt az ötlet. Következett a szokásos információgyűjtés - igyekeztem minél többet megtudni erről a majdnem elfelejtett népről. Azoknak, akik hozzám hasonlóan nagyon keveset tudnak róluk, itt egy kis összefoglaló:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szarmaták
Jobban elmélyedve a történelmi forrásokban és legendákban, nagyon érdekes, meseszerű világ bontakozott ki: harcos, lovas nomádok, amazonként harcoló nők, csaták és cselszövések... 
Mivel korábban már készítettem egy kést közeli rokonaik, a szkíták ihletésére, néhány részletben találkoztam átfedésekkel, de sok eltérő momentummal is.
A formavilág megragadása nem volt egyszerű, mivel még a többi nomád néphez képest is kevés régészeti lelet maradt fenn tőlük. Késeikről leginkább csak következtetésekre támaszkodhattam.
Ez pl. az egyik ritka szarmata kés-lelet:
Látható, hogy szinte semmi nem látható - a vas részek teljesen elporladtak, csak a nemesfém díszítések maradtak meg.
Kitartó kutatással azért kialakítható egy hozzávetőleges kép a szarmata késekről: a fenti mintáról is látszik, hogy a szkítákkal ellentétben ők az egyenes pengéket kedvelték. Az is tudható a leírásokból, hogy lovuk és kardjuk volt a "mindenük" - a kardok mellett bizonyára nagy becsben tartották a késeiket is.(A képen is jól látszik a nagy műgonddal, nemesfémek és ékkövek felhasználásával készült díszítések sokasága. Ez ugyan egy fejedelmi sírból előkerült lelet, ahol a díszítések mennyisége a tulajdonos magas rangját is tükrözte, de a közrendűek késeiről is elmondható, hogy nem csak puritán célszerszámok voltak.)
Művészeti stílusuk is eltér a szkítákétól: az állatábrázolás háttérbe szorul, helyét növényi és geometrikus ornamentika veszi át. A nemesfémből készült tárgyak jellemző stílusa az ún. polikróm stílus, melyre a rekeszekbe foglalt drágakövek jellemzőek. (Ez utóbbi a fenti képen is látszik, a gazdagon áttört, csavarodó, tekergő motívumokra pedig az alábbi kép a példa.)
Ezek ismeretében, elképzeltem magamban egy olyan kést, ami nem elsősorban harcra készült (arra ott volt a kard), hanem ügyesen használható mindenes szerepkörbe, de azért eléggé "harcias" is - a szarmata hagyományok szellemében.
Az alapot ehhez Hegyes Sanyi egyik régi nyers pengéjében találtam meg - a fiókom mélyén. A penge eredetileg 100 mm körüli méretű volt, ezt RB (Rendőr Barát) méretű, 79.9 mm-es méretre rövidítettem és karcsúsítottam rajta. A markolat eredetileg zömök, kb. téglalap formájú volt, amit Sanyi furatokkal könnyített ki.
Mivel az acél "szolid" 8 mm vastag Sleipner (58-59 RC), a töprengések során arra jutottam, hogy ez a vastagság önmagában elegendő a jó fogás biztosításához. A forma kialakításánál az alapokat a Sanyi által nagyon szépen, szabályosan fúrt lyukak képezték - ezekre épül az egész markolat. Köszörüléssel, csiszolással, majd savas maratással alakítottam ki az ornamentikus formát, rusztikus, "kovácsolt hatású" felülettel. A penge felöli részen a minta egy számomra is ismeretlen , "jelzésszerűen megformált" mitológiai állat részévé válik. A polikróm stílus jegyében a lyukak csonttal lettek kitöltve.
A penge esetében ezúttal szükségét éreztem az általam ritkán használt tükörpolírozott felületnek, a markolattal való kontraszt növelése érdekében.
A tok mintázott, szegecselt marhabőr, sokféle hordmódot lehetővé tevő kialakítással. Övre is fűzhető (kívül-belül), de a szíj segítségével még vízszintesen is rögzíthető. A szegecsek hátoldalának eltüntetése miatt kapott egy ragaszott rététet is. A vágásokat az ősrégi égetett viaszolásos módszerrel simítottam el - nem is tudom miért..., talán mert ez harmonizált az egész kés "antik hatásával".
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
