Játék a s(z)avakkal, formákkal...
A kés alapját a Kilden mester által némileg módosított Strider SA "replika" képezi. Ez pedig eredetileg egy vérbeli katonai (ill. egyéb rendvédelmi szolgálatot ellátó személyeknek szánt) "back-up"kés.
A "back-up", vagy "backup" kifejezés pontos fordítása meghaladja a képességeimet - számos értelmezése lehetséges, az angolhoz hasonló tömör, frappáns megfogalmazása (nekem)magyarul nem megy, úgyhogy körülírom: alapvetően egy viszonylag kis kést jelöl, ami alkalmas rejtett viselésre és méretéből, tömegéből adódóan nem okoz gondot a második, ill. tartalék késként való hordása. Önmagában is alkalmas "mindenes" feladatok elvégzésére, de ez a "tartalékos" szerep az eredeti használati körülmények között inkább az utolsó esélyt jelenti a védekezésre, visszavágásra, amikor egyéb elsődleges eszközök (lőfegyverek, stb.) nem állnak rendelkezésre. (Ugye, hogy nem egyszerű...)
Én nagyon kedvelem ezt a módosított SA formát, mert a hétköznapokban is remekül használható, jól hordható késnek tartom, úgyhogy már régen elgondoltam, hogy készítek magamnak majd egy ilyet. Meg is csináltam már az Apróvadat és az Eklektikát, de ezek "elvándoroltak" tőlem...
Újra nekiláttam...
Miközben gondolkodtam, hogyan is valósítsam meg, az járt az eszemben, milyen remek kis "back-up" késecske ez, a formája látszólag egyszerű, de olyan rafináltan egyszerű... És olyan kis "tüzes" is... A tűz angolul pedig fire... A back-up és a fire összevonásával pedig létrejön a "back-fire" kifejezés, ami szintén nem egyszerűen fordítható: jelent (többek között) belső lángot, ellentüzet, utórobbanást és lángkicsapódást is...
Na, ennyi elég is volt, hogy testet öltsön a "Back-Fire" kés.
A penge 6 mm vastag és 79,9 mm hosszú, acélja A2, 59 RC. A lángoló mintázat egy újfajta mélymaratásos eljárással készült. A markolat padouk fa és orix antilop szarv, nikkel szegecsekkel és csővel. A markolatnál kipróbáltam gyakorlatban azt a régi elgondolásomat, hogy a szokásos O keresztmetszetet 90 fokkal elforgatom (tehát a közepén szélesebb, mint amilyen magas). A kicsit furcsa, enyhén lapított, majdnem csepp-alak számomra bevált: oldalirányú terheléseknél (pl. feszítéses faragás) komoly erőtöbbletet lehet vele kifejteni.
A tok marhabőr erszénytok a késre formázva, keményítve, szolid lángnyelves díszítéssel. A bújtató új megoldás: tépőzáras cordura, némi bőr rététtel - így nem kell kifűzni az övet ha át kell tenni...
Végül ez sem melegedett meg nálam: karácsonyi ajándékba kapta meg tőlem egy általam igen tisztelt személy...
És nekikezdtem egy újabb változatnak...
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|