|
Az embernek időnként kivételeket kell tennie, hogy erősítse a szabályokat...
Én is szentül megfogadtam, hogy soha nem készítek kifejezett megrendelésre kést, pláne úgy nem, hogy előre kötöttek a feltételek. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy késhez még csak nagyon hasonlót sem... Stb.
Erre tessék - itt a Béla Kés...
Mentségemre következzen a története:
Amikor réges-régen alkalmazott grafikusként kezdtem el dolgozni (manapság - úgy hallottam - már "tervező grafikusnak" illik nevezni), elméletben rendelkeztem egy jó nagy adag ismerettel, a gyakorlati tapasztalataim azonban a nulla felé tendáltak.
A nyomdában, ahol ténykedtem nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Közülük is kiemelkedett Árki Béla, aki társtulajdonos és afféle üzemvezető is volt egy személyben. Ő a mára sajnos eléggé leépült, de hajdan nagyon nagy hírnévnek és megbecsültségnek örvendő magyarországi nyomdász-gárda - talán - egyik utolsó képviselője. Kisujjában volt a szakma minden praktikája, mindent tudott, amit csak tudni lehetett és olyan könnyeden, kreatívan oldotta meg a legnehezebb feladatokat is, hogy az már szinte csoda.
Mindezen kívül pedig egy igazi (manapság) ritka példánya a "jó embereknek", aki szívesen át is adta a tudását bárkinek, aki érdeklődött a mesterség rejtelmei iránt. Rengeteget segített nekem "a zöldfülűnek".
Amit ma tudok a nyomdászatról, azt gyakorlatilag neki köszönhetem. Örök hála érte. 
Az idő aztán elsodort bennünket egymástól, bár néha-néha találkoztunk és váltottunk pár szót. Aztán - hogy, hogy nem - a közben felnőtté vált fiával kerültem munkakapcsolatba. Beszélgettünk az apjáról is persze, de az is szóba került valahogy, hogy én késeket is készítek. Megnézte a honlapomat és tetszettek neki a munkáim, majd előállt azzal, hogy készítsek a Bélának egy kést karácsonyra, ezt szeretné neki adni ajándékba.
Meglepődtem, mert a több évnyi közös munka alatt nem derült ki, hogy Béla is rajong a késekért - ahogy erről most felvilágosított a fia.
Örömmel kaptam az alkalmon, mert úgy gondoltam, hogy ezzel módom lesz valamicskét leróni a hálámból és kinyilvánítani a tiszteletemet is.
Ám a fiúnak határozott elképzelései voltak: a késeim közül kifejezetten megragadta a "Betűmetsző" (talán nem véletlen - ő is nyomdász... ), így ilyen formájú, ezzel a technikával készült kést szeretett volna. Plusz a pengén legyen rajta a papa neve és az évszám...
Kicsit vajúdtam magamban, aztán - csak most az egyszer, csak a Béla kedvéért - igent mondtam és nekiláttam.
A kés alapja ezúttal is Kilden mester "Fat Boy" modellje lett (anyaga A2, 59 RC).
A név betűivel eljátszottam kicsit, a maratási technikán is változtattam egy keveset...
A markolat 8 fajta trópusi fa laminálva, nikkel csőszegecsekkel, végén egy kis bőr fonattal.
A tok formázott marhabőr, lúdláb-bőr rátéttel, tépőzáras bújtatóval.
Nemrég adtam át, a fiúnak tetszett, remélem Béla is örülni fog neki és még sok-sok éven át használja egészséggel! 
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
