|
Ezt a kést az észak-amerikai indián kultúra iránti tiszteletem és rajongásom alakította. Még pontosabban: ilyen akart lenni... 
Hogy mennyire így van, nézzük a részleteket...
Jó pár hónapja kaptam egy kedves ismerősömtől néhány fosszilizálódott barlangi medve fogat. Elég rossz állapotban voltak, de sikerült őket stabilizálnom és késmarkolat alapanyagot előállítanom belőlük. Ennek "gyümölcseként" a fogakat adományozó márbirtokba is vehette a képek között is látható "Nagy Medve" névre keresztelt kést. (//gfknives.gportal.hu/gindex.php?pg=27607583&gid=2389161 )
Maradt még egy használható fog - ez elég sokáig várta, hogy végül mi lesz vele (még az is felmerült, hogy zsinór-nyakkendő foglalaltként végzi...  ).
Aztán egy Késportál találkozón Hegyes Sanyi előpakolt pár újonnan hőkezelt N678-as pengét... Köztük volt ennek a késnek a pengéje is, amibe azonnal beleszerettem. Rögtön az ugrott be, hogy ezt a pengét pontosan a medvefogba teremtette Sanyi. (Pedig nem is tudott a létezéséről... ) Szerencsére sikerült egy bonyolult csereügylettel elcsábítanom a készítőt és így a birtokomba kerülhetett ez a szépség. (Itt is megjegyzem: Sanyi fantasztikusan komoly munka-késeket készít, amiket tisztelettel csodálok, de amikor néha "játszik" és mindenféle "maradék vasakból" alkot pengéket - azt imádom...  )
Tehát adott volt a markolat és a penge, de hiányzott a "koncepció", ami alapján "egész késsé" válhattak volna. "Medve-kést" már készítettem... Hasonlót pedig nem akartam újra. Úgyhogy sokáig csak "vívódtam" - aztán jött a "jel".  
Régóta nagyon érdekel az észak-amerikai indiánok kultúrája. Ha időm akad, akkor szívesen bújom a netet ebben a témában. Egy nap éppen Geronimo (híres "rebellis" apacs főnök) lejegyzett emlékeit olvasgattam (itt: http://www.nativeamericans.com/Geronimo.htm# Origins%20of%20the%20Apache%20Indians ) amikor rábukkantam erre a kis történetre:
"I frequentLy went with these parties, and upon one of these excursions a
woman named Cho-ko-le got lost from the party and was riding her pony
through a thicket in search of her friends. Her little dog was following as
she slowly made her way through the thick underbrush and pine trees. All at
once a grizzly bear rose in her path and attacked the pony. She jumped off
and her pony escaped, but the bear attacked her, so she fought him the best
she could with her knife. Her little dog, by snapping at the bear's heels
and distracting his attention from the woman, enabled her for some time to
keep pretty well out of his reach. Finally the grizzly struck her over the
head, tearing off almost her whole scalp. She fell, but did not lose
consciousness, and while prostrate struck him four good licks with her
knife, and he retreated. After he had gone she replaced her torn scalp and
bound it up as best she could, then she turned deathly sick and had to lie
down. That night her pony came into camp with his load of nuts and berries,
but no rider. The Indians hunted for her, but did not find her until the
second day. They carried her home, and under the treatment of their medicine
men all her wounds were healed."
Egészen elképededtem és sokáig motoszkáltak bennem az olvasottak. Végül kialakult egy késplasztika képe, amivel ennek Cho-ko-le (más átírásokban: Chokole) nevű apacs nőnek és az ő népének próbálok szerény emléket állítani.
A markolatról és a pengéről már esett szó. Összeillesztésük nem volt egyszerű, egy sárgaréz tömbből kivésett bakni és egy kis vörös fiber segítségével sikerült.
A tok nedvesen formázott és keményített bőr, ami az inidián sátrak (tipik) vonalait is követi. Erre került egy festett, faragott bőr dombormű sastoll motívum. A tok önmagában nagyon jól tartja a kést, de a biztonság kedvéért rá akartam szerkeszteni valami záró szerkezetet is. A forma azonban olyan jól mutatott magában, hogy nem volt szívem további varrással terhelni, ezért egy külön felhelyezhető bőr gyűrűt kapott (rajta csont és növényi mag díszítésekkel).
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
