|
A története hosszú, de igyekszem rövidre fogni.
Megkeresett egy "Kóbor Kutya" becenevű úriember, hogy szeretne tőlem egy személyre szabott kést. Elmondta, hogy általában mindenfélére szeretné használni, ne legyen sem túl nagy, sem túl kicsi - kiránduláson is jól teljesítsen, de akár falatozni is lehessen vele.
A technikai paraméterek hozzávetőleges tisztázása után következett a neheze.
Az urat sajnos nem ismerem személyesen, úgyhogy jó pár levelet kellett váltanunk, hogy kirajzolódjon bennem róla valami kép és találjunk valami közös "vezérmotívumot" a késhez.
Elbeszélései alapján engem két dolog ragadott meg: egyik az, hogy ő afféle "Vándor", nyughatatlan, örökké a helyét kereső ember. (Nem véletlen a becenév.) A másik dolog, hogy a levelezés során megemlítette, hogy nagy kedvelője és tisztelője Faludy György költőnknek.
A két momentum pedig erőteljes párhuzamot mutat, úgyhogy ki is gyulladt a piros lámpa a fejemben, 
Különös tekintettel arra, hogy Faludy Gyuri bácsit volt szerencsém személyesen is megismerni utolsó éveiben (még némi kis "munkakapcsolatba" is kerültünk), én is szeretem és tisztelem.
Meg volt hát a "közös nevező" - legyen egy igazi "világcsavargó kés", ami egyszerre funkcionális, praktikus és mégis "költői". 
A penge Kilden munkáját dicséri  - a Woodlore formára hajazó, 4 mm vastagságú O1 (60 RC), a teljes hossza 22 cm, ebből a penge kb. 10 cm. A pengeháton kaparó éllel. (Ezt az O1-et egyre jobban szeretem...  Még ilyen keménységen is nagyon szívós, jó éltartó - igaz, igényel némi gondozást a korrózió ellen. És rendkívül barátságos - élezni, megmunkálni egyaránt nagyon könnyű.  )
Ezek a paraméterek és a kés geometriája nagyjából megközelít egy optimumot - szerintem.
A pengére egy versrészletet és némi grafikai elemeket marattam.
A vers a Koldusdal egy részlete:
„Ágyunk a kő, a könny a feleségünk,
borunk az árok, ételünk a sár”
A bal oldalon egy sorompó előtt/alatt vonyító kutya látható. Ennek magyarázatára bemásolom azt, amit egyik levelemben leírtam a tervezéskor:
"Számomra Faludy nem „csak” költő, hanem komplex egész az írásaival, az állandó vándorlásaival, a (ki)csapongásaival, a számtalan állampolgárságával, stb. Az egész élete az „életműve” – úgy élt, ahogy gondolkodott és úgy gondolkodott, ahogy élt. Egy kihaló „faj” (talán) utolsó példánya volt, az útkeresőké és úton lévőké, az örök csavargóké, a nyughatatlan hobóké.
A kóbor kutya egyrészt személyes utalás, szimbólum. A sorompót úgy képzelem el, hogy félig nyitott (félig csukott) helyzetben van. Ez szintén egyfajta szimbólum – végül is az esetek nagy részében ő nyitotta-csukta a maga „sorompóit”… (Persze, volt némi kényszer is…) A kutya pedig azért vonyít, mert a menni-maradni állandó és egymásnak ellentmondó belső kényszere miatt vergődik."
A penge jobb oldalára olyan grafika került, ahol a futó emberi lábnyomok fokozatosan kutyanyomokká válnak. Ezt talán nem kell magyaráznom.
A pengére került még néhány esztétikai és praktikus célokat szolgáló beköszörülés is...
A markolat aszimmetrikusan formázott. A külső rész oryx antilop szarv, a belső amaranth fa. (Erről azt kell tudni, hogy természettől fogva lila. Nem festett, nem pácolt - ilyen.) Régóta őrizgetek ilyet is és most úgy gondoltam, hogy a fekete szaruval együtt remekül fog mutatni - egyben utalás is Faludy Gyuri bácsi színes egyéniségére.
A panelek rögzítése üregesen hagyott nikkel csőszegecsekkel és ragasztással történt - ez esztétikus és praktikus.
A tok külön fejtörést jelentett. A kérés csak annyi volt, hogy függőlegesen és vízszintesen is viselhető legyen, de egyértelmű volt, hogy ehhez a késhez illőnek kell lennie, így kydex, Tek-Lok és más modern megoldások nem jöhettek szóba.
Maradt a klasszikus bőr, X alakú felfüggesztési lehetőséggel.
Eleinte csak rátétben gondolkodtam, de aztán a nedvesen formázott tok kapott egy kis "zsebet", amit különféle egzotikus bőr "foltokból" alakítottam ki. (Csörgőkígyó, piton, hal és tatu bőr került rá.) A szándékom az volt, hogy kicsit "csavargósan foltozott" hatást keltsek, amit ellenpontoznak a különleges, nemes bőrök. A "zsebecske" jól sikerült, büszke vagyok rá (egy bélésbőr darabra lettek rádolgozva a foltok, aztán ezek összevarrva, majd az egész belső fele újra bélelve, a zseb széle peremezve... kicsi darab, de volt vele munka bőven... ). Szándékosan durva, "átabotában" varrt öltéseket használtam, aminek a legnagyobb tanulsága a számomra, hogy direkt rondán varrni legalább olyan nehéz, mint szépen...
A zseb teljesen funkcionális - jelenleg egy kicsit lerövidített szikravető lakik benne, de igény szerint bármilyen kisebb tárgy tárolására megfelel.
A végső varrásnál - ha jól számolom - az élvédővel együtt 8-9 réteg bőrt kellett összefűzni - ezzel megszenvedtem rendesen..., de egy kisebb hibát leszámítva sikerült egészen jól megoldani.
Végül következtek az utolsó simítások. Ezeken is sokat agyaltam, több variációt is kipróbáltam, de végül az mellett maradtam, hogy fekete bőr szíjakat kap a markolat és a tok is, azzal "megbolondítva" kicsit, hogy mindegyik szíj vég más-más egzotikus diót (termést) kapott a végére - finom utalásként ezzel is a világjárásra. (A zsinórok jelenleg hosszúak - ezeket majd a tulajdonos a saját méretéhez tudja igazítani. A tok csúcsán lévő szíjat a vízszintes hordásnál is fel lehet használni, az övre kötve.)
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
