|
Két évvel ezelőtt, a Lurdy Házban tartott kiállításon Kocsis Feri ( http://www.kocsiskesek.fw.hu/ ) - sok más szépség mellett - egy gyönyörű pengét is bemutatott a nagyérdeműnek. Egy kék damasztot.
Az élnél 2842 (M1) acél önmagával damasztolva (!) 392 rétegben, majd pedig a 2842 tiszta nikkellel összeütve, 3x28 rétegű török damaszt mintában folytatódik.
A kékítés nem festés (bár olyan hihetetlenül pontos és szép a kovácsolás, hogy többen annak adtak hangot, hogy "ilyen nincs", ez csak valami nyomtatott minta lehet...  ), hanem az acél saját színe, amit (persze nem ilyen egyszerűen...) a hőkezelés során kap meg. A vége: gyönyörű, robusztus, 56-57 RC keménységű mestermunka...
A pengéért, ami díszhelyen, kvázi "cégérként" tündökölt Feri standján, sokan, igen sokat kínáltak a mesternek - de nem adta... Indoklása szerint ilyen pengét még ő is csak nagyon kivételesen ritka, egészen ihletett pillanataiban képes elkövetni, úgyhogy ezt megtartja magának...
Ferit addig csak hírből és látásból ismertem és - természetesen - mélységesen tiszteltem. Ott a kiállításon (ami az én második megjelenésem volt) odajött megnézte a munkáimat és szóba elegyedtünk. A történet vége az lett, hogy vasárnap, a pakolás közbeni percekben a penge hozzám került - fejezzem be én...
Ez óriási megtiszteltetés, de nagyon nagy felelősség is egyben.
Kb. 1,5 évig csak nézegettem és töprengtem. Aztán kiforrott a koncepció és következett az anyagok összegyűjtése, majd a konkrét megvalósítás. És most kész... 
Az alap Luc Besson 1988-as, kultikussá nemesedett filmje, a Nagy Kékség. (Aki nem ismerné, az pl. itt http://videodetektiv.blogspot.com/2009/06/nagy-keks … big-blue.html  és még sok más helyen bőségesen talál róla anyagot a neten. A film megtekintése kötelezően ajánlott...  Nekem az egyik kedvencem...) Ezt próbáltam meg "késplasztikába" önteni...
A markolat a penge felől imperial jade, gyöngyházzal, majd stabilizált és színezett juhar, ebben gyöngyház beültetések, 925-ös ezüsttel "megbolondítva", a markolattüske mozaik szegeccsel rögzítve. Faragva, vésve, csiszolva, formázva...
(Az első vizuális benyomásokkal ellentétben, a kés fogása meglepő módon kényelmes - még Szasza szerint is... )
A tok 3 mm-es, formázott marhabőr alappal készült, ami kapott egy szarvasbőr betétet, majd kívülről nagyon finom kecske bélésbőrből lettek kialakítva a "hullámok". (Félkör alakú lapok feltekerve, rögzítve, egymásra rétegezve.) Az egész retuspisztollyal festve, a feketéből nagyon diszkréten előtűnő kékes-zöldes árnyalatok elérése érdekében. Végül a szélek lefűzve (hszofi hathatós segítségének köszönhetően).
Természetesen ehhez már dukál egy talpazat. Itt fehér csiszolt és faragott mészkő alapra kerültek a tengeri "attribútumok". A pengét tartó kicsi csigaház belseje bőrrel bélelt, így puhán támaszkodik a kés éle...
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
