|
Szaszával (Szántó Szabolcs - www.szasza.net ) már jó néhány alkalommal kooperáltunk és - úgy tűnik - elég jól kiegészítjük egymást. 
Egy korábbi alkalommal elmesélte, hogy egy új összetételű és hőkezelésű damaszton kísérletezik, ami nagyon ígéretes, de nagyon nem egyszerű eset... Természetesen kellően felcsigázott, úgyhogy nem nyugodhattam, amíg egy pengét nem kaphattam. 
Az acél remek mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, csodásan kovácsolható, gyönyörűen heged - szóval, szuper. De: a kovácsolás után olyan remekül heged és olyan változások következnek be, amik valami furcsa dolgot eredményeznek, mintha egy új, harmadik fajta mono-acél keletkezne a két összetevőből. A szokásos maratási eljárások rendre csődöt mondtak - márpedig hiába a gyönyörű kovácsolás, ha azt nem lehet megmutatni...
Naná, hogy felszívtam magam...
Egy kis méretű "próbapengén", ami aztán a Mephisto projektben került felhasználásra nem kevés izzadtsággal sikerült kikísérletezni egy olyan eljárást, amivel csak előhívható az a fránya minta... 
Sőt! Mint az kiderült, az elég bonyolult és hosszadalmas procedúra még hozzátesz a pengéhez - az eredmény egy külső behatásoknak ellenálló, erősen korróziótűrő damaszt.
A nyers penge M1 (2842) és 60SM acélok összekovácsolásával született meg Szasza kalapácsa alatt, 240 rétegű hullámdamaszt formájában. A hőkezelés után bitang szívós, veszedelmesen éltartó 58-59 RC keménységű anyag kerekedett belőle.
A mintázat előhívásának procedúrája 80 (!) konkrét munkaórát jelentett - de megérte.
A penge nem csak jó, de gyönyörű is lett: első pillantásra egy homogén fekete pengének tűnik, de közelebbről megvizsgálva azonnal megmutatja a mintákat, elképesztően szép, mély vöröses, dió barnás, kékes feketés árnyalatokban "irizálva".
(Nagyon nehéz valósághűen fotózni, amint az alábbi néhány képből ez majd kiderül...)
Miután menet közben folyamatosan konzultáltunk Szaszával, az is kiderült, hogy - bármilyen jó és szép is - ezzel a "macerás" kombinációval csak nagyon indkolt esetben hajlandó foglalkozni a jövőben; jó, ha évi 1-2 pengének nekiveselkedik...
Ezen előzmények után a számomra magától adódott, hogy akkor ebből a pengéből valami nagyot kellene dobni. Még Szasza sem tudta, de nekiálltam, hogy a FeHoVa-ra elkészítek a standjára egy igazi "show-kést". Ez az idők során annyiban módosult, hogy a penge egészen kiváló tulajdonságait kár lenne pusztán vitrines nézegetésre pazarolni, úgyhogy egy látványos, de munkára is fogható kés képe kezdett körvonalazódni...
A kész pengét nézegetve egyszer csak beugrott, hogy ez olyan, mint egy kafferbivaly: egy fekete veszedelem... A penge finom íveiben még a kafferbivaly szarvának íveléseit is fel lehetett fedezni. Nem is beszélve a mintázatról, amiben szintén... Úgyhogy ez lett a vezérmotívum: kafferbivaly némi "afrikás" körítéssel.
A markolat egy antik (100-150 éves) elefántcsont baknival kezdődik, ébennel folytatódik. A penge bivaly szaruba van ültetve, majd következik két red malee "panel", ebbe szintén bivaly szaruból beültetve a szarv motívumok, aztán ezek ezüsttel és egy kevés vörösrézzel körbeszegelve. (A szegecsek átlagosan 3 mm hosszúak, 0.5, 1.0, 1.5, 2.0 mm átmérőben. Egyenként befúrva és elnittelve. Összesen 1200 mm különböző átmérőjű ezüst drót került felhasználásra. Plusz a réz...)
A markolattüskét megfúrtam, azt mozaikszegecs rögzíti. Aztán még egy kis fém berakást kapott a markolatvég felé...
Az egész markolat "textúrázott" a biztos fogás és az esztétikum okán.
A tervekbe bevontam Varju Tomit is, így a Kaffer végül egy hármas kooperációban készült, komplett "szett" lett - egy fűzött övvel, tokkal és egy szíjtáskával (Ez utóbbi fekete kígyóbőr betétekkel.) Az alapanyagok mindenütt spanyol szíjazatbőrből valók, a kidolgozás magáért beszél...
Ilyen késhez már illik egy rendes talapzat is. Ez végül fekete csiszolt és faragott felületű gránitból készült, amire egy drótkoronggal letisztított, kb. 5 éve száradó gyökeret applikáltam.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
