|
Bizony, majd két éve annak, hogy ez a munka elindult - még a "boldog békeidők" korszakában...
Megkeresett egy fiatalember, akiről kiderült, hogy informatikus egy igen komoly cégnél és a munkája mellett szenvedélyesen szereti az észak-amerikai indián kultúrát. Olyannyira, hogy több éven keresztül hónapokat töltött az USA-ban, ahol egy indián törzs rezervátumában élt, megtanulta az indián fuvola használatát, készítését, végül saját nevet is kapott - a törzs "befogadta". Mivel nekem is szívem csücske ez a terület, igen jókat beszélgettünk, jó néhány alkalommal. (Nem mellesleg, tudomásom szerint ő az egyetlen magyar, akinek szándéka/módja is volt arra, hogy beiratkozzon az általam szintén nagyrabecsült Tom Brown Tracker School-jába... Ez újabb közös téma volt, ami fokozta a kölcsönös szimpátiát.)
Hosszú egyeztetések után kilyukadtunk oda, hogy neki egy tomahawk-kés párosra lenne szüksége.
Legyen minden részében használati darab, de az észak-amerikai indián jegyeket is rejtsük el benne. Ehhez - szintén hosszas egyeztetések után - központi témának a hollót választottuk. A holló az indián mitológiában központi szerepet tölt be - méghozzá meglehetősen különleges módon. Anélkül, hogy ebbe itt és most nagyon belebonyolódnék: igen nagy hatalmú "lény", aki/ami meglehetősen öntörvényű, sem nem egyértelműen jó, sem nem rossz - a világos és a sötét oldallal is kapcsolatban áll, hogy mikor és mit képvisel, azt ő és bizonyos körülmények döntik el. Segíteni és ártani is képes - ahogy éppen adódik...
A Hollóról sok-sok oldalon keresztül lehetne értekezni, de ezt most mellőzöm - akit érdekelnek a "mélyebb aspektusok", azoknak ajánlom, hogy nézzenek utána a neten, ill. ha valakinek konkrét kérdése van, arra majd válaszolok.
Nos, az alapok tisztázása után elkezdtem tervezgetni.
Jó sok firkálgatás és egyeztetés után végül megszületett az a vázlat, amivel már mindketten elégedettek voltunk.
A megvalósításhoz - ami a körülmények miatt a szokásosnál is hosszabb időt vett igénybe - az eddigi talán legszélesebb "kooperáció" jött létre.
A tomahawk fejet Szabó András kovácsolta le rugóacélból. És - szokásához híven - elképesztően jó munkát végzett. 
A lekovácsolt fejet aztán Szántó Szabolcs (Szasza) vette kezelésbe és csiszolta végleges formára - hát, ez sem vált kárára... 
A kés pengéjét Császi Zoli szolgáltatta O1-ből, a tőle szintén megszokott és elvárt minőségben... 
A tokokat (mert alap feltétel volt, hogy együtt és külön is hordhatóak legyenek) Varju Tamás szerkesztette össze, 5 mm-es szíjazat bőrből, csikóbőrrel bélelve - és ez sem vált a projekt kárára... 
Az egészet pedig én próbáltam egységes egésszé "plasztikázni"... No, hogy ez hogyan sikerült, az majd elválik az éles szemű ítészek bírálatai során... 
Az eredeti tervekhez, rajzhoz képest minimális változások voltak a megvalósítás folyamán. Alapvetően az jött létre, amit elterveztem, de itt-ott változtattam, változtattunk a rajzhoz képest - legfőképpen ergonómiai, praktikus okokból. (Pl. a markolat holója kicsit nyújtottabb lett a rajzhoz képest, mert a faragás közben kiderült, hogy így jobban illik a kézbe, stb.)
Még pár szó az anyagokról, kivitelről, aztán jönnek a képek...
A tomahawk fej rajzolata 2x maratott, plusz maszkolással hidegbarnított - tehát elég "strapabíró". A várható nagy igénybevételre való tekintettel a mintába eleve beterveztem karcokat, úgyhogy a használattól csak szebb lesz...
A nyél pácolt, égetett tölgy - ettől fekete és ettől erősebb lesz.
A kés markolata bivaly szarv, rekonstruált obszidián baknira ültetve.
A penge olajban lett hőkezelve (58-59 RC), az ennek során képződött fekete rétegen át lett marva a mintázat.
A tok két rétegű festést kapott, amit aztán metszett díszítéssel "kezeltem"...
Az együttműködőknek nagyon köszönök mindent. Én élveztem ezt a "kavalkádot"... Remélem, senkinek sem okoztam csalódást a végeredmény tekintetében.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
